19. rész - X

A terem előtt megálltak, nézték, mind az öten. Rettentően nagy volt, és a falára lángok voltak festve. Kör alakú volt az egész. Körbejárták jópár perc alatt, de bejáratot nem láttak, csak egy létrát, ami egy ablakhoz vezetett.
- Szerintem másszunk fel. - mondta magabiztosan James.
- Hülye vagy? Nem volt elég egy magánlaksértés?
- Miért lenne magánlaksértés?
- Mit csináltok? - szólt egy erőteljes hang mögülük.
- Ki az? - fordult hátra Kelly, Selly, Woody és Nebron. James már a létra tetején nézett be az ablakon. A fiatalok nem láttak semmit, mert egy nagy, magas bokorból szólt a hang. Ez volt az erdő széle, árnyékos hely volt, az alaknak is csak az árnyékát látták.
- Ki az? - kérdezte Selly is.
- Nem mehettek be. A teremvezető nincs itt. - Woody és Nebron lassú léptekkel haladt, óvatosan, a bokor felé, Selly és Kelly ledermedve állt, teljesen megfeledkeztek Jamesről.
- Hahó!
- Ki van itt?
Nebron és Woody bement a bokorba, de senkit nem találtak ott.
- Olyan... - szólt Kelly, és megdermedt a hangja, mindenki őt figyelte. Talán fél perc is eltelt, mire kinyögte - ...ismerős.
- Nekem is. - mondta Nebron.
A nap közben lemenőben volt.

- Menjünk be! - mondta James, aki semmit nem tudott az előbb történtekről.
- Nem merek. - Selly szeméből a félelemtől már könny csordult ki, és lekuporodott a terem falához.
- Miért ne menjünk? Erre várunk, mióta!
- Hát...
- Hol van Woody? - vágott Nebron szavába Kelly. - Ne mondjátok, hogy...
Az egymás szavába vágás ment nekik. Woody meg is szólalt, a bokorból.
- Itt vagyok. Találtam valamit.
Kelly és Nebron megindult a bokorba, vissza. Selly az földön kuporgott. James leugrott a létráról.
- Áúúú!
- Mi történt? - ment megint vissza Nebron, Kelly és Woody azon a pár méteren.
- Nagyon fáj! A lábam! Rosszul ugrottam.
- Próbálj ráállni!
- Nem fog menni. - közben mind a négyen James körül álltak.
- Én segíthetek. - szólt megint a női hang, a bokor felől. - Menjetek be a terembe, de ne az ablakon. Keressetek egy pincét, innen 10 méter. És ne gyertek be többet ebbe a bokorba, mert még megjárjátok!
- Ááááááá O__O - Selly el akart futni, de nem tudta, hová, így a maga lassú futásával a fal mellett kezdett szaladni. Felbukott valamibe. - Nézzétek!
- Na neee, te is? A lábad fáj? Semmi kedvem megnézni a sebed! - mondta lenézően, hozzá nem méltó módon Kelly.
- Nem, nem. Itt egy fogó. Ez lehet a pince?
- Valóban. Fiúk! - kiabált Kelly. - Segítsetek!
James fél lábon ugrálva, Woody és Nebron vállát fogva odabicegett.
- Nyissuk ki!
Nebron odament, és gond nélkül kinyitotta. Egy lépcső volt ott, lámpákkal megvilágítva. Ahogy nyílt az ajtó, szólt egy hang.
- Gyertek be, gyorsan! Zárjátok be!
Mind az öten bementek, James ilyenkor varázsütés szerűen jobban lett, valószínű, hogy csak eljátszotta. Bementek, és magukra zárták a csapóajtót. Egy lépcsőt láttak maguk előtt.

- Mi történik? Miért kellett bezárni? - értek oda egy emberhez, aki az előbb rájukkiabált.
- Előbb én kérdezek. Kik vagytok ti?
- Én Woody Sloth vagyok, ő pedig - közben hüvelykujjával a hátán csüngő Slakothra mutatott - a kezdőpokémonom, Slakoth.
- Az én nevem Kelly Clarkson, ő az ikertestvérem, Selly.
- Helló! ^^
- Én Nebron vagyok, a Vieta családból.
- James Navara, örülök a találkozásnak. Benned kit tisztelhetünk? - kérdezte James, önmagához képest szokatlanul, nem szokott ilyen illedelmes lenni, de ezúttal meglepte őt a kiöltözött alak.
- Én vezetem a csatákat az amaranthi teremben, a nevem Albert.
- És, mi ez a nagy siettség?
- Hogy kerültök ide? - folytatta Albert, kerülni akarta a témát.
- A teremvezetővel szeretnék csatázni. - mondta Nebron.
- Én is! - csatlakozott Woody.
- Az nem fog menni, legalábbis egy ideig. Firence épp nincs itt. Én vigyázok a helyre, ameddig nem jön. Rég elment, bármikor visszajöhet, akár holnap is. Ha akarjátok, megvárhatjátok, ez egy hotel is, az úton lévő fiataloknak, ingyenesen aludhattok itt.
- Nagyszerű! :D
- Lenne egy kérdésem.
- Nosza, mondd :)
- Miért van egy létra egy ablakhoz támasztva?
- Micsoda? o_o - Albert futott az ajtó felé, kiment. Az öt fiatal utána. - Hol a létra? - kérdezte ijedten a bíró.
- Itt volt, ehhez támasztva.
- Ó ne... Az a nő - várjunk! - vágott szinte saját szavába a férfi. - Ne! - megiramodott az ajtó felé, de mire odaért, zárva volt. Odaért Selly, Kelly, Woody, Nebron és James is. - Ez baj.
- Mi a baj?
- Egy bűnöző járkál erre. Valamiféle kincset keres, azt hiszi, itt van, de nem, hanem egy múzeumban, ott biztonságosabb a tárolása. Most biztos átkutatja az egész helyet, nem először csinálta már ezt.
- Múzeumban? Hé, Kelly. - hívta félre Nebron. - Nem lehet, hogy Mark erről beszélt?
- De. - suttogott ő is. - Biztos, hogy ez ugyanaz a tolvaj. Szólok Jamesnek és Woodynak. - Visszahúzódtak a többiekhez. Gyanúsan mondta Kelly, James és Woody fülébe az előbbi fejleményeket.
Már sötét volt. Rengeteg fát láttak, de csak sötétül, homályosan.

- Meddig kell várnunk?
- Van egy tervem.
- Miért nem válaszolsz semmire, amit kérdezünk tőled? - mondta morcosan Woody.
- Segítsetek egy kicsit, jó? Szóval, játszuk el, hogy itt van Firence, attól majd megijed a tolvaj.
- Őőő... Oké. Jé, az nem Firence kocsija? - emelte fel a hangját Kelly.
- Milyen kocsi? - kiabált Selly. - Nincs itt semmi kocsi! Na, Kelly, most ki a hülye?
- Ostoba! Ott van, a fáknál, nem látod? - Kelly próbált kacsintani húgára, de mivel megint szóra emelte volna a hangját Selly, Kelly inkább befogta húga száját.
- Szia, Firence! Hogyhogy most értél haza? Nem is számítottunk volna rád!
- Szia, nem ismerjük még egymást, de...
- Bejött! Nézzetek oda! - Albert egy messzebbi ablakra mutatott. - Ott fut!
- Kapjuk el!
- Ne. Valahogy jussunk be. Nyomás!
Odamentek mindannyian, ahonnan látták, hogy az alak elfutott az erdőbe. Csak egy fekete köpenyt láttak, arcot nem, még testet sem. Egy másik ablaknál ott volt a létra, eldőlve.
- Másszunk be, nézzük, mit csinált!
Bementek, a létrát maguk után húzták. Rettentő nagy rendetlenség fogadta őket, a szekrények eldöntve, az üvegszekrények összetörve, de semmi nem hiányzott. Bementek a hely terem részébe, ahol a teremvezető bonyolítja le a csatáit. Semmi nem volt, a padok a helyükön, a zászlókat sem vitték el, csak a csatatér sarkaiban ott volt egy-egy X betű, a földbe vésve.
- Már megint!
- Hogy-hogy már megint?
- Lehet, hogy elvitt valamit?
- Ki volt ez?
- Na, akkor akartok itt aludni?
- Fura ez az ember. Mintha direkt nem is akarna válaszolni a kérdéseinkre. - suttogta Selly Woodynak, mert ő volt hozzá legközelebb. Woody odébb is oldalazott pár lépést.
- Sötétedik már, szerintem maradjatok. Ott van az a szoba, 10 személyes, de senki nincs itt, kényelmesen el fogtok férni.
- Jó, de...
- Hagyd. - intette nyugalomra Kelly-t Woody, és mind az öten elindultak a szobájuk felé. Letelepedtek, és aludni akartak; már félálomban volt mindenki, de senki nem aludt, mikor Selly megszólalt.
- Én is kiállok holnap Firence ellen.
- Mi? Miért?
- A contestek nem mennek nekem, és ha nem megy, akkor ez majd fog. Ha nem sikerül legyőznöm, akkor tenyésztő leszek.
- Tenyésztő?
- Te megőrültél?
Választ nem kaptak.
- Most elaludt? - kérdezték Kellyt.
- Meglehet. Sokszor előfordul, de lehet, hogy csak megjátsza.
- Jó éjt! - mondta Woody, már nagyon álmosan.
- Nektek is jó éjszakát!
- Jó éjt!
- Jó éjszakát!
Ezzel elaludtak, nagyon hamar, tíz óra körül.
Reggel korán keltek. Az ablakon át láthatták, hogy gyönyörű idő volt.

Nem keltek ki az ágyból, beszélgettek.
- Woody, mit találtál tegnap a bokorban?
- Tényleg, végül nem is mondtam nektek. Volt ott egy fatörzs. Nebronnal láthattuk, hogy szabályos kör alakú bungaló volt, és az egyik, úgymond falán volt a fatörzs, szinte beleolvadva a falba. Rajta volt néhány levágott ág, meg fadarab, hozzászögezve a fához. Felnéztem, hogy hová vezet, de túl sűrű volt a bokor és a fa lombja, nem láttam odáig.
- Miért nem mentél fel?
- Fel akartam, de épp leesett James, és odamentem.
- Hé hé hé! Nem leestem, én ugrottam le! -_-
- Mintha jobb lenne! :D
- Így nem ügyetlen vagy, hanem béna ^^" - kuncogott magában Selly.
- Emberek. Hol van Kelly?
- Már rég felkelt, kiment, futott egyet, körbenézett a terepen.
Mintha tudták volna, hogy épp bejön Kelly: hiszen nyílt az ajtó, Kelly lihegve jött be.
- Megnéztem!
- Mit?
- A bokrot! Volt ott egy fa! Volt rajta néhány ág, ráerősítve, felmásztam rá.
- Mit láttál? :O
- Semmit. Sűrű lombok voltak ott, kiváló búvóhely. Bentről mindent lehetett látni, de kintről be szinte semmit.
- Ez azt jelenti, hogy akinek hallottuk a hangját, az oda mehetett fel.
- Egyértelműen a bokorból hallottuk, de utána nem volt ott.
- Csak ez lehet. Nyomás! - Nebron kiugrott az ágyból, felvette a cipőjét és kifutott Kellyvel.
- Ez nem normális.
- Még mindig neheztelsz rá? De miért?
Selly is felkapta a cipőit, és ment Kelly és Nebron után.
- Nem is tudom. Olyan jó csapat voltunk, ez meg idejön, és azt hiszi, már közénk is tartozik.
- Azért már nem vagy olyan ellenséges. Látszik, hogy megenyhültél a kaszinó óta.
- Igen, kezdem megszokni. - James eddig a fal felé fordult, de most elfordult Woody irányába, így látta a tőle öt-hat méterre öltöző gyereket. - Ó, ne már! Te is mész?
- Bocs, de nem hagyhatom ki! - Woody ment is az udvarra. James pár perc múlva utána.
Kelly, Selly, Nebron és Woody az ajtó előtt ült, mikor James odaért. Albert köszöntötte őt is.
- Jó reggelt.
- Jó reggelt. Mi a gond?
- Nem mehettek ki. Firence tíz perc múlva jön.
Az ajtón kopogtak.
- Ki az? - kérdezte remegő hangon a bíró.
- Firence! Engedj be!
Albert megörült neki, és beengedte a fiút.
- Üdv! Kik vagytok? Talán X emberei?
- Ki az az X?
- Nem, nem ők. Ők trénerek és koordinátorok, ketten ellened szeretnének harcolni.
- Kik? - Woody és Nebron felpattant, és vidám tekintetűen néztek a teremvezetőre. - Hát jó. De gyorsan, mert szeretnék elmenni innen.
- De csak most jöttél...
- Mit számít az? Na, gyertek a terembe, Albert, hozd a zászlókat.
- Igenis!
Elindultak a terem felé. Beértek, és ugyanaz a látvány fogadta őket, mint tegnap este. Rendezett padok, kiváló csatatér, a sarkaiban egy-egy, összesen négy X betű.
- Selly, te nem harcolsz? Reggel azt mondtad, szeretnél.
- Cs-ssss...! - csitította Selly, Kellyt.

Folytatjuk...