2. rész - A lajhárok szülöttje

A nap még épp, hogy felkelt, de Woody már a kertben fára mászott. Szülei még aludtak.

Hamarosan megszólalt édesanyja ébresztőórája. Woody befutott a konyhába, ahol édesanyja már kávét főzött és készítette a reggelit.
- Anya... csakhogy felkeltél! Tudod milyen nap van ma?!
- Persze kicsim, ma van 9 éve, hogy megtaláltunk édesapáddal. Boldog születésnapot! :) Tessék, kész a pirítósod. Fogyaszd jó étvággyal!
- Ugye Slakothnak is csináltál?
A fiú hátáról egy álmos, lusta Slakoth mászott le az asztalra.
- Jaj, majdnem elfelejtettem: Boldog születésnapot, Slakoth! ^^
- Slaa. ^^ - mondta a kis lajhárpokémon és tapsolni kezdett örömében.
Woody gyorsan megette a pirítóst és felkapta a hátára Slakothot, aki már szuszogott az asztalon, Slakoth ugyanis rendkívül sokat aludt.
- Ideje indulnom.
- El sem hiszem, hogy eljött az idő. :'( - mondta az édesanya, majd egy könny futott végig az arcán.
- Ne aggódj, nem lesz semmi baj. Indulás a professzorhoz! :)
Woody és nevelőanyja szorosan megölelték egymást, majd elköszöntek.
- Szia! - mondta Woody és megpuszilta édesanyját.
Még integettek egymásnak egy darabig. Majd W eltűnt a látóhatárból. Egy szűk, erdei út vezetett a professzor laborjához.

A fiú már közelített a célhoz, de egyszer csak megpillantott egy roppant ritka Mothimet.
- Lehetsége ez? :O - mondta a fiú, és megdörzsölte a szemét.

Hirtelen futni kezdett a ritkaság után. Egyre beljebb és beljebb haladt az erdőben, de egyszer csak elveszítette.
- Jaj ne! :( Pedig már majdnem megvolt, ugye Slakoth?
- ZzZzZ! 
- Slakoth te nem is láttad Mothimet, mi? Na ébredj, egy kicsit pihenünk.
Woody óvatosan leemelte a hátáról Slakothot és egy faágra ültette, majd maga is felmászott mellé. Együtt pihentek.
- Emlékszel, mikor megtaláltak minket? Anya, azt mondta, hogy együtt aludtunk a Slakingek között. Te már akkor is álomszuszék voltál.
- Slaaa-koth :)

- Azt mesélték, mennyire féltek a hatalmas Slakingektől, de végül is kisebb-nagyobb sikerrel elcsentek engem. Te meg olyan erősen kapaszkodtál belém, hogy kénytelenek voltak téged is magukkal vinni. Féltek, hogy véletlen felébresztenek téged, és bömbölni fogsz. Így felébresztetted volna a társaidat és akkor ma nem élhetnénk így ahogyan most. Apa mesélte, hogy aznap építette meg a faházat a kertünkben, és már 2 évesen együtt másztunk fára. Milyen régen is volt. Ajjaj, de hol az ösvény? Ideje indulni!
A fiú hátára tette az alvó lajhárt és nyomkeresésbe kezdett. Az idő pedig kezdett felhőssé válni.
- Még az eső előtt el kell érnem a professzor laborját!
Woody ezután a földet vizslatta.
- Jé, egy lábnyom eléggé friss, talán ez a bizonyos illető is a professzorhoz megy.
Hamarosan esni kezdett és teljesen beborult. A fiú csurom sárosan és bőrig ázva lakott területre ért. Egy  hatalmas házat pillantott meg. Woody gondolta magában, hogy biztos a laboratóriumhoz ért, hisz az épület rendkívül nagy volt és elegáns. Woody becsöngetett. Egy kedves nő nyitott ajtót.
- Elnézést, a professzort keresem itt lakik, ugye? :$
- Szent Arceus, hát te meg hol jártál?! :O - szólt a nő csodálkozva.
- Eltévedtem.....
- Nyugodtan kerüljél csak beljebb. Ma itt alhatsz nálunk. Látom teljesen átfáztál.
- Nagyon szépen köszönöm.
Woody belépett a nappaliba. Sosem látott még ilyen nagy házat, és ekkora nappalit, amit az imént látott meg. A család valószínűleg eléggé gazdag lehetett, puccba is volt minden. Egy fiút és egy ikerpárt pillantott meg a kanapén, akik éppen forró teát ittak teasüteményekkel.
- Sziasztok!

Folytatjuk...