1. rész - Összetartozás

Különösen napsütéses reggelre ébredt az ikerpár, Selly és Kelly. Mint minden egyes napjuk, ez is hasonlónak ígérkezett. Felöltöztek, rendbe tették magukat, majd elindultak a szülei edzőtermébe. Apja és anyja volt a Flambeau városi teremvezetők, elektro típusú pokémonokkal. A lányok minden egyes napjukat itt töltötték, ugyanis teremvezetőknek készültek, egyszer mindenképp át szerették volna venni a szülők helyét. Biciklivel mentek, ugyanis Flambeau város eléggé hosszúkás város volt. Egy kis tekerés után már az edzőterem kapujában álltak, majd beléptek. Azonban, amikor beléptek nem a szokásos látvány fogadta őket. A terem üres volt és sötét. Egy árva lélek nem volt ott. A lányok beljebb mentek, majd keresni kezdték szüleiket.
- Anyaaaaaa!
- Apaaaaaaa!
Sehonnan sem jött válasz. A terem egyik szegletében valami villanásra lettek figyelmesek. Gyorsan oda futottak. Hamarosan megpillantottak két apró villogó pokémont. Ekkor a hátuk mögül előugrott Kelly és Selly apja, anyja.

- MEGLEPETÉÉÉÉÉÉS!
- Ááááááá! - ijedt meg Kelly és Selly.
- Mi az... tán kicsit túlzásba vittük...? ^^"
- Kisséééé. :) Mik ezek anyu? - érdeklődött Selly.
- Az első pokémonjaitok. :) Sellyé a piros, Kellyé a kék. Ők Plusle és Minun, a plusz és mínusz pokémonok. Elektro típusúak, eléggé kiegészítik egymást.
- Mégis.... mi okból kaptuk őket? - szólt Kelly.
- Tíz éve, hogy apáddal megalapítottuk a termet. :) És reméljük, hogy egy bizonyos idő múlva a ti vezetésetek alatt fog állni.
- Mi is! :D Köszönjük szépen!!!! ^^ - ugráltak örömükben a lányok.
- Mi lenne, ha most megküzdenénk? Szülő VS gyermek harc! - szólt közbe az apuka.
- Még nem is vagyunk felkészülve! :P - szólt Selly.
- Nem baj az, apád és én a leggyengébb pokémonunkat fogjuk használni. ;)
- Hát.... najó... legyen. - egyeztek bele a lányok.
- Készen álltok? Akkor gyerünk! - indított az apuka.

- Pachirisu!
- Mareep!
- Öööö... Plusle, vagy ki! :$
- Minun!
- Győzzön a jobbik! ;)
- Pachirisu, szikraaa!
- Mareep, villámsokk!
Az ikrek csak néztek, kissé leblokkoltak. Nem tudták, hogy mit tegyenek, pedig mindennap harcot nézni jöttek, ezalatt rengeteg ismeretre tettek szert.
- Ööööö... fuss el a támadás elől Plusle! - adta ki az utasítást Selly.
- Minun, fuss Plusle-lel, használj gyorstámadást! - Kelly tisztába volt egy Minun képességeivel, ezért jól tudta kezelni a helyzetet.
Plusle és Minun gyorstámadásba kezdtek, majd a támadást elkerülve felöklelték szüleik pokémonjait.
- Nem rossz, de most figyeljetek! :) Pachirisu! Gyorstámadás Plusle-re!
Pachirisu mit sem kímélve az ellenfelet, gyors támadásba lendült, célba vette Plusle-t.
- Mareep fűszerezd meg egy villámsokkal ismételten!
Pachirisu sebesen futott Plusle felé, Selly későn reagált.
- Wááá. :|

Pachirisu két szempillantás alatt felöklelte a kis Plusle-t, akit egyben villámsokk is ért. Kelly nem volt rest, kapott az alkalmon, majd utasította Minun-t.
- Minun! Sebes gyorstámadás Pachirisura! - kezelte a helyzetet Kelly.
- Miiiiinuuuuuun! - Minun villámgyors lett.
Pachirisu csak értelmetlenül nézett, pillanatok múlva a földön feküdt harcképtelenül.
- Ez... képtelenség... :| Mi ez?! - értetlenkedett az anyuka.
- Hmm! ^^ - büszkélkedett magára Kelly.
- Mareep VS Minun! Na lányom? :D
- Minun! Mennydörgés hullám! - Kelly remekül értett az elektromos pokémonokhoz, nem hiába készült átvenni szüleitől a termet.
Minun támadásba lendült, Mareep lebénult a mennydörgéshullámtól.
- Nemáár! :( Mareep! Villámsokkot gyorsaaaaan! - vesztette el a türelmét az édesapa.
- Minun! Most, ha ügyesek leszünk, az utolsó támadásunk lesz e harcban, amilyen erősen és sebesen tudod, gyorstámadáááááás! - kiáltott Kelly magabiztosan.
Minun futni kezdett, majd fokozatosan növelte a sebességét. Pillanatokon belűl Mareep közelébe ért, majd egy hatalmasat csapódott a báránypokémonba. Mareep harcképtelen lett. 
- Ezt... nem hiszem el... Minun! NYERTÜÜÜÜÜÜNK! *___*
- Ez lehetséges? :O - csodálkozott az apa. 
- Nagyon büszke vagyok rád kicsilányom! ^^ Most pedig emlékeztetlek az ígéretemre, amit akkor tettem neked, vagy nektek, amikor 10 évesek voltatok. Az ígéret úgy szólt, hogy csak akkor kelhettek útra jelvényeket és szalagokat gyűjteni, ha egy harccal, vagy valamivel bizonyítani fogjátok, hogy alkalmasok vagytok a túrázásra. :) Íme bebizonyosodott. Mostmár szabad az út előtted, elindulhatsz, ha akarsz! :)
- Óóóó. Mindig is erre vágytam, hogy majd egyszer elinduljak meghódítani Nyugat-Zameh régiót, hogy minél több tapasztalatot gyűjtsek, és hogy minél jobb teremvezető legyek egy napon! - lelkesedett Kelly.
- Ésésésésés... velem mi lesz? Én nekem maradnom kell, vagy elmehetek? - kotnyeleskedett bele Selly.
- Te döntöd el kicsilányom, hogy maradsz, vagy mész. :)
- Még ma este útnak indulhattok.
- Gondolkozási idő van?
- Miért ne lenne?! :D
Kelly félrevonult, majd hosszas gondolkodásba kezdett. Érezte, hogy útnak fog eredni, hisz a saját érdekeit nézte, tudta, hogy az út remek tapasztalatszerzés, könnyebben teremvezető lehet. Hosszasabb csend után megszólalt Selly.
- Én maradnék...
- Mert?! :O - csodálkozott az apuka.
- Úgy érzem, hogy nem vagyok eléggé felkészült.
- Hát... ezt te érzed igazán, de szabad előtted az út...
- Tudom jól, hogy mit akarok, maradok. 
- Nos Kelly, Te?
- Én... hosszas gondolkodás után úgy döntöttem, hogy...hogy MEGYEK!!! :D 
- Remek döntés! :) Még ma útnak eredhetsz, anyáddal elpakoljuk neked a fontosabb dolgokat egy táskába, pl. pokémonlabdákat, fontosabb cuccokat, amik nélkülözhetetlenek lesznek neked.
- Köszönöm szépen.
Két óra múlva minden készen állt Kelly utazásához. Már csak a búcsúzás volt hátra.
- Anya, apu, Selly! Nagyon fogtok hiányozni! Köszönök nektek mindent, nagyon nagy lehetőséget kaptam tőletek, remélem, ha legközelebb találkozunk, akkor egy nagyon erős trainerrel és koordinátorral fogtok találkozni. Selly, neked meg nagyon eredményes, élményekkel dús napokat kívánok, remélem hamarosan újra láthatjuk egymást! Szeretlek titeket!
- Mi is, kicsim!
Ezután még egy kicsit beszélgettek, majd Kelly elindult. Távolról még intettek egymásnak, majd Kelly eltűnt a láthatáron. Selly gyorsan befutott a szobájába, majd sírni kezdett. Nagyon szerette a testvérét, ő is szívesen vele ment volna, csak tudta, hogy még nem elég felkészült. Pár perc múlva anyja kopogtatott be hozzá.

- Lányom, fuss, eredj utána gyorsan, még utolérheted, a következő város úgyis Nojume város lesz, 2 órányi sétára innen. :) Ne vesztegesd az időd!
- De anyu, én sokkal rosszabb vagyok, mint Kelly, sosem leszek olyan ügyes, mint ő.
-  De, csak akarnod kell, na siess! Már bepakoltam neked, kinn a táskád a nappaliban!
- Ó.. igazán? *-*
- Igen, apád az ajtóban vár, hogy elbúcsuzhasson tőled.
- Szeretlek anyu! - Selly anyja nyakába borult, majd sírt. Ez boldog sírás volt.
Selly gyorsan összeszedte magát, majd rendesen elbúcsúzott szüleitől, majd futni kezdett testvére, Kelly után. Az idő még mindig szép volt, de nem olyan szép, mint reggel volt. Fél óra múlva teljesen elborult az ég, a szél nagyon erősen kezdett fújni. Nagyon nagy vihar közeledett. Selly egy kis sprint után utolérte Kellyt. 
- Kellllyyyy! Várjááál! - ordított Kelly után.
Kelly hátrafordult, majd megörült testvére láttán.
- Éreztem, hogy utánam fogsz jönni, egyetlen tesócskááám! Összetartozunk, mint Plusle és Minun. :P Nagy ölelééééés! - ölelkeztek az ikrek, látszott, hogy odavannak egymásért.
- Nojume városba tartunk ugye? - szólt Selly.
- Igen, épp félúton vagyunk a térkép szerint. Nagyon nagyon remélem, hogy még a vihar előtt a Pokémon Centerbe érünk.
- Húúú. Hát akkor siessünk!
Ezután az ikrek gyorsabb tempóban szelték az előttük álló utat, miközben sokat beszélgettek. Az idő egyre csak romlott.

Folytatjuk...